Bevezetés
Az utóbbi évtizedekben alapjaiban változott meg az épületek energetikai szemlélete. Az építőiparban használt anyagok fejlődése, az egyre magasabb színvonalú kivitelezés, a tudatosabb tervezés és az energiahatékonyság növelésének igénye miatt az épületek belső terei egyre inkább elszigetelődtek a külső környezettől.
Miért kell szellőztetni?
A belső terekben folyamatosan olyan kellemetlen, vagy akár egészségtelen, sőt hosszú távon mérgező anyagok keletkeznek és szabadulnak fel, amelyek szellőzés hiányában feldúsulnak a levegőben.
Kellemetlen szagokat okoznak – például a poros vagy dohos levegőt, amit egy régóta nem használt helyiségbe belépve tapasztalunk.
A belső térben található anyagok használattól függetlenül is kibocsátanak különféle vegyületeket.
Ilyenek például az oldószeres lakkal felületkezelt parketták, a faforgácslap bútorok vagy az OSB lapok, amelyek akár hosszú éveken át is képesek egészségre káros anyagokat juttatni a levegőbe.
Külön figyelmet igényel az épület alatti talajban felszabaduló radon gáz, amely a nem megfelelően szigetelt aljzaton, döngölt padlón vagy rosszul záródó pinceajtón keresztül is bejuthat a lakótérbe.
Az épület használói kilégzésükkel a levegő szén-dioxid (CO₂) koncentrációját is növelik, ami hosszabb távon fejfájást, fáradékonyságot és kialvatlanságot okozhat.
Egyes anyagok közvetetten is problémát okozhatnak – például az épületben termelődő pára. Ez téli időszakban még egy jól szigetelt, kevésbé hőhidas épületben is penészesedést idézhet elő.
Ahhoz, hogy ezeknek az anyagoknak a koncentrációja alacsonyan maradjon, a levegőt rendszeresen cserélni kell. Bizonyos építőanyagok – bár zártnak tűnnek – valójában átengednek némi levegőt, és a szerkezeti kapcsolatok, illesztések, illetve az építési pontatlanságok is lehetőséget adnak a légáramlásra.
Ez a nem tervezett, irányítatlan légcsere elsőre akár hasznosnak is tűnhet, valójában azonban mind a belső terekre, mind az épület szerkezeteire káros hatással van. Energiaveszteséget, párakicsapódást és hőhidakat okoz, amelyek hosszú távon rontják a komfortot és az épület állapotát.
A komfortelméleti kutatások szerint a huzamos tartózkodásra szolgáló terekben hozzávetőleg 25-30 m³/óra légcserére van szükség személyenként ahhoz, hogy a levegő minőségét az emberek megfelelőnek érezzék. Ez azt jelenti, hogy a belső tér levegőjének nagyjából két óránként teljesen ki kellene cserélődnie. Használaton kívüli időszakokban ez csökkenhet, de teljesen elhagyni a szellőzést ilyenkor sem lehet.
Ennek legegyszerűbb módja a nyílászárókon keresztüli szellőztetés, amikor rövid időre minden nyílászárót kinyitunk kereszthuzatot létrehozva. Ezzel pár perc alatt a helyiségek levegője kicserélhető. Ez azonban az év nagy részében aktív közreműködést igényel, hiszen a hideg vagy meleg külső levegő miatt a nyílászárók nem tarthatók folyamatosan nyitva. Előfordul, hogy bár az időjárás kedvező lenne, az épület éppen üres, így a légcsere nem történik meg.
Egy természetes szellőzéssel működő épület tehát csak korlátozottan képes megfelelő levegőminőséget biztosítani. Valójában lehetetlen megoldani, hogy a használathoz igazodva, folyamatosan – két-három óránként – minden belső tér átszellőzzön. Mindez, különösen éjjel, használaton kívüli időszakban, valamint a legnagyobb hidegben, hőségben vagy viharos időben gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
A megoldás: gépi szellőztetés hővisszanyeréssel
Mivel a természetes szellőzés csak korlátozottan képes biztosítani a megfelelő levegőminőséget, ezért a korszerű épületekben a gépi szellőztető rendszer alkalmazása a megoldás.
A gépi szellőztetés biztosítja, hogy az épület minden helyiségében folyamatos, kontrollált légcsere történjen – függetlenül az időjárástól, az évszaktól vagy az épület használatának módjától. A rendszer nemcsak a friss levegőt juttatja be, hanem az elhasznált levegőt is elszívja, ezzel fenntartva az egyensúlyt a légnyomás és a hőkomfort között.
És ha már gépi szellőztetésről beszélünk, érdemes azt hővisszanyeréssel kombinálni. A hővisszanyerős szellőztető rendszer lényege, hogy az elhasznált és kidobott levegő hőtartalmát nem engedi kárba veszni, hanem egy hőcserélőn keresztül átadja azt a beáramló friss levegőnek. Így a hideg időszakban a friss levegő előmelegítve, nyáron pedig lehűtve érkezik a lakótérbe, miközben az energia-megtakarítás mértéke akár 94% is lehet.
A hővisszanyerős szellőztetés tehát egyszerre szolgálja a komfortot, a kiváló levegőminőséget és az energiatakarékosságot – ráadásul mindezt teljesen automatikusan.
A hővisszanyerős szellőztető rendszer előnyei
- Friss, állandóan cserélődő levegőt biztosít folyamatosan minden helyiségben emberi felügyelet nélkül is.
- A befújt levegő egy cserélhető szűrőn átvezetve megszűri a port, pollent, vagy akár a kellemetlen külső szagokat is.
- Segít a hőeloszlásban, csökkenti az eltérő helyiséghőmérsékleteket.
- Energiamegtakarítást eredményez – a szellőzéssel elvesztett hő akár 94%-a visszanyerhető.
- Megelőzi a beltérben a kellemetlen, állott szagok kialakulását.
- Csökkenti a beltér páratartalmát a fűtési időszakban, ezáltal a magas relatív páratartalmat is képes normál tartományba vinni (fontos: nem ez a megoldás a penészesedés megszüntetésére!)
- A leghidegebb téli időben sem kell lemondani a friss levegőről, hiszen a hővisszanyerő felmelegített levegőt fúj be.
- A legnagyobb nyári forróságban is biztosítja a friss levegőt, mert a beáramló levegőt lehűti.
- Zajos környezetben is friss levegő juttatható be zárt ablakok mellett.
- Folyamatos szellőztetés kellemetlen huzatérzet nélkül.
Hővisszanyerős szellőzés gyakorlati tanácsok
• Szakértői tervezés– Amennyiben új épület építése, vagy felújítás esetén felmerül hővisszanyerős rendszer megvalósítása, úgy mindenképpen előzze meg a kivitelezést a szellőztető rendszer méretezése és megtervezése. Bár minden esetben sokat számít a korábbi rendszerek építésében szerzett tapasztalat, de nem szabad egy korábbi rendszert a komplex épületgépészeti szempontokat figyelembe vétele nélkül egy másik házra ráhúzni, vagy ráerőltetni. Ügyeljünk a légcsatornák elhelyezésére, hangcsillapítókra és a karbantarthatóságra.
• Beszabályozás és karbantartás– A telepítés után a befúvott és elszívott légmennyiséget a tervezés során meghatározott mennyiségek alapján pontosan be kell állítani. Így biztosítható a kiegyenlített hővisszanyerős szellőzés. A használat során a szűrőket rendszeresen cserélni kell, mert a szennyezett szűrők csökkentik a hatásfokot és rontják a levegőminőséget. A gép karbantartása és a szellőzőrendszer légcsatornáinak tisztítása ugyancsak szükséges.
• Légtömörség ellenőrzése– Erősen ajánlott az épület légtömörségét építés során Blower Door teszttel ellenőrizni. Egy rossz légzárású épületben egy szellőztető rendszer hatásfokának romlása mellett a szerkezeteken belüli légmozgás épületkárok és allergén anyagok belső térbe jutását is okozzák. A nyílászárók és szerkezeti csatlakozások legyenek légtömör módon tömítettek és hőhídmentesek. Szellőztető rendszert lehetőség szerint csak n50=1,0[1/h] vagy annál jobb épületnél alkalmazzunk. n50=1,5[1/h] érték felett ne alkalmazzunk szellőztető rendszert!
• Passzívház minősítésű termékek alkalmazása– Amennyiben passzívházat építünk, úgy PHI minősítéssel rendelkező hővisszanyerőt válasszunk. Alacsony energiaigényű épületben ez nem elvárás, de erősen ajánlott. Ez garantálja a mért hatásfokot és az összehasonlíthatóságot.
Összegzés
A hővisszanyerős, kiegyenlített gépi szellőztetés nem csak a passzívházak, hanem minden modern, energiatakarékos épület alapvető eleme. Nemcsak az energiafelhasználás csökkenéséhez járul hozzá, hanem az épület élettartamát is növeli, miközben az ott élők számára folyamatos friss levegőt és egészséges belső klímát biztosít.
A rendszer automatikus működése megszünteti a manuális szellőztetés kényszerét – így a friss levegő, a megfelelő páratartalom és a hőkomfort minden évszakban, folyamatosan és állandóan biztosított.
A korszerű szellőztetési megoldások szorosan kapcsolódnak az épületenergetikai szakértés folyamataihoz, illetve a passzívházak tervezéséhez is, amelyek együtt biztosítják a valóban energiahatékony és komfortos épületet.